Előrebocsátom: szó sincs hivatalos, összehasonlító elemzésről. A nyaralásra készülve merültem el egy kissé a kapható szoftverekben, és az így szerzett benyomásaimat tudom megosztani a nagyérdemű olvasóközönséggel. (A tesztből – tapasztalatok híján – kimaradt a legfontosabb tulajdonság: a tervezési algoritmusok összehasonlítása.)
Néhány szó az előzményekről. Vagy 4-5 évig Windows Mobile készülékeket használtam, azokra telepítettem az iGO éppen aktuális verzióit. Másfél éve váltottam Androidra, ekkor egy darabig még egymás mellett élt a két készülék. Aztán, amint a Google elindította a Maps navigációs szolgáltatását Magyarországon is, az iGO a fiókba került – kivéve a külföldi utakat, ahol az online kapcsolatra épülő Maps persze megfizethetetlen. A régi telefon is halódik, az iGO térképei sem a legfrissebbek már – úgy döntöttem, hogy idén a nyaralás előtt leveszem a szívemről a kezem, és beruházok egy Androidos navigációs szoftverbe.
Google Maps
Elsőnek azért azt ellenőriztem, hogy mire képes a Google Maps folyamatos internet kapcsolat nélkül.
Egy néhány hónappal ezelőtti szoftverfrissítés eredményeképpen már le lehet tölteni 16x16 km-es térkép-darabokat offline használatra. (Először a Beállítások/Labs alatt be kell kapcsolni a Terület tárolását; ezután a térképen egy pontot hosszan lenyomva az opciók között megjelenik a Terület tárolása menüpont is.) Ez a funkció alkalmas arra, hogy egy város térképét a zsebünkben tartsuk, de egy Európát átszelő úthoz teljesen használhatatlan. Az útvonal megtervezéséhez kell az online kapcsolat, viszont a megtervezett utat már offline is tudja követni a Maps – amíg az úton maradunk, és nincs szükség komolyabb újratervezésre. Összefoglalva: szerencsés esetben internet nélkül is használható az alkalmazás, de építeni egyelőre nem lehet rá. Vagy a szoftvernek kell fejlődnie offline irányba, vagy a nemzetközi adatroaming díjaknak kell radikálisan csökkennie – de ma a Google Maps-szel nem lehet nekivágni egy külföldi útnak.
Összefoglalónk a jelenleg aktuális roaming árakról és a legfontosabb tudnivalókról.
Ezek után két komoly jelölt akadt: a Sygic (leánykori nevén Aura), valamint a Navigon, amit a jónevű Garmin vásárolt fel nemrégiben.
A Sygic 7 napos próbaverziója ingyenesen letölthető a Google Play áruházból, a Navigont viszont vaktában kell megvenni egy elég zavaros leírás alapján.
Sygic
A Sygic a TomTomMaps térképeit használja. Ennek azért van jelentősége, mert néhány éve még komoly különbségek voltak az egyes szolgáltatók kelet-európai térképei között, és sokan ennek alapján választottak. Bizonyára még ma is akadnak eltérések, de azért a folyamatosan javuló pontosság ezt a kérdést lassan hitvitává redukálja.
A szoftver könnyen települ, és meglepően kis helyet foglal el. Az SD-kártyára áttéve alig fél MB-nyit vesz el a rendszermemóriából. Az SD-kártyát viszont alaposan kihasználja: a hangok és egyéb települő rendszerelemek közel 500 MB-nyi helyet foglalnak el. A kártyára kerülnek az egyes országok térképei is, amiket egyesével lehet letölteni. Magyarország ~40 MB, Franciaország közel 400 MB.
A navigációs képernyő kicsit csiricsáré, kicsit darabos az iGO/Maps-hez szokott szememnek, de jól áttekinthető és érthető. A hang-navigáció teljesen egyértelmű, bár a Maps-hez képest kicsit szegényesebb, kevésbé árnyalt.
Jó ötlet a sáv-választó segéd, ami egy kis ablakban megmutatja, hogy melyik sávot is kellene választani – a gond csak az, hogy egyelőre itthon elég szegényes az adatbázisa. Budapesten teljesen véletlenszerűen tűnik fel: egyértelmű kereszteződéseknél jelez, a tényleg bonyolultaknál meg nem… Valószínűleg Nyugat-Európában ez már jobban megy.
.
Meglepően pontos viszont a sebességhatár-jelző rendszer: szinte minden korlátozó és feloldó táblát ismer. A gyorshajtás elkerülésére diszkrét csengetéssel figyelmeztet a sebességhatár adott mértékű túllépésére. A leírás szerint a fix sebességmérő kamerák adatbázisa és figyelmeztető jele is része a szoftvernek, bár ezzel a teszt alatt nem találkoztam.
Kifejezetten jó a térkép alatti „műszerfal”, ami minden fontos adatot tartalmaz, és ráadásul flexibilisen konfigurálható.
A korábbi szoftverek után zavaró, hogy néhány – szerintem fontos – funkciót viszont jól eldugtak a menübe. Ilyen például az út áttekintő leírása (ami az iGO-ban és a Maps-ben is egyetlen érintésre előhívható).
A szoftver másik gyengéje a célállomás megadása. Kétféle keresést is kapunk, de ez csak arra jó, hogy még inkább összezavarjon. Különösen bosszantó ez a Maps-től elkényeztetett felhasználónak: ott elég nagyjából beírni, hogy mit keresünk, a Google pedig prediktív módon löki elénk a tippeket. Itt abszolút pontosan kell megadni az utcanevet, sőt az utca-út sem mindegy; aztán kiválasztani a városok/kerületek közül a megfelelőt. Képzeljék el, hogy egy Kossuth Lajos utca esetén mit jelent ez. A fantáziátlan magyar utcanév-adási szokások komoly kihívás elé állítják az embert…
Nagyon tetszik viszont, hogy a Sygic közösségi funkciókat is beépít a rendszerébe. Aktuális helyzetünk koordinátái megoszthatók más Sygic felhasználókkal (a la Google Koordináták), de elküldhetők sms-ben, e-mailben, a Facebookra vagy a Twitterre is. A Sygic felhasználók figyelmeztethetik egymást a dugókra, balesetekre is. Elegendő felhasználó esetén ebből egy egész jó „UTINFORM” alakulhat ki (erre példa az ingyenes Waze), de kétlem, hogy itthon meglenne ez az elegendő felhasználó.
A Sygic képes az internetes közlekedési információk (TMC) feldolgozására is, de erre a szolgáltatásra országonként elő kell fizetni (a magyarországi éves díj 10 euro), és persze szükség van az online kapcsolatra. Ezt nem próbáltam ki: itthon a Google Maps ingyen nyújtja ezt a szolgáltatást, külföldön meg úgysincs internet kapcsolatom útközben.
Összefoglalva: itthon a Google Maps jobban használható, kényelmesebb; azért nem érdemes megvenni a Sygic-et. Külföldre, offline használatra viszont jól beválhat.
A szoftver ára viszonylag kedvező: a legjobb vétel egész Európa 50 euróért. Ha külön akarjuk megvenni az egyes területeket: csak Nyugat-Európa 40 euró, a Magyarországot is tartalmazó Közép-Európa pedig 30 euró. Az árban benne van a térkép-frissítés is (a leírásból úgy tűnik, korlátlan ideig).
Meg kell jegyezni, hogy a Sygic – állításuk szerint egyelőre – az IMEI kódhoz köti a licenszet. Ennek az a következménye, hogy egyszerre csak egy készüléken használható, és egy szolgáltató/készülékváltás is macerás levelezéssel jár.
Navigon
A Navteq térképeket használó Navigon alapáron kétszer annyiba kerül, mint a Sygic (a kontinentális Európa 23 legnagyobb országát tartalmazó csomag 85, a 44 országos teljes Európa pedig 99 euro, 2 éves követéssel). Igaz, a licensz itt a Google Account-hoz kapcsolódik, így egyszerre több készüléken is használható. Ez jól jöhet, ha az Androidos telefon mellett tablettel is rendelkezik valaki, de előfordulhat, hogy a családon belül többen is használják ugyanazt a licenszet.
Drágább, jobb nevű, tehát jobb – gondolhatnánk. Hát… nem feltétlenül.
Egyértelműen a Navigon mellett szól a letisztultabb megjelenítés, az egyszerű menü-struktúra és a sokkal egyértelműbb célpont-megadás. Jól működik a sávváltás-segéd és a sebességkorlátozás-kijelző is. Ügyes az is, hogy a tervezéskor azonnal többféle útvonalat ajánl fel (gyorsat, optimálisat, rövidet, szépet). Egyszóval: az alapfunkciók sokkal könnyebben érhetők el, mint a Sygic-en.
Itt azonban megáll a világ, mert az alapfunkciók után nincs semmi. Még a Google puritánságán is túltesz a Navigon minimalizmusa. Az útvonaltervet például írásos formában sehogy nem lehet elővarázsolni belőle; (és még a Sygic-nél panaszkodtunk, hogy eldugták a menüben). De azt sem sikerült megtudni, hogy egy több állomásból álló túra egyes megállóihoz mikor érünk oda.
A Navigon másik idegesítő tulajdonsága Tünde, a magyar hang. „Kérem, kétszáz méter után forduljon balra” – mintha a rövid idő után tenyérbemászó udvariaskodással el tudná feledtetni, hogy egy gép beszél hozzám… Azt meg különösen nehezményezem, hogy a gyorshajtásnál is dumál, ellenem hangolva az autóban ülő összes útitársat.
A Navigon alkalmazást az SD-kártyára áthelyezve a rendszermemóriából kb. 5 MB-t használ (tehát egy nagyságrenddel többet, mint a Sygic), az alapadatok az SD-kártyából ugyanúgy megesznek 500 MB-ot, viszont a térképek csak harmada méretűek a konkurens termékhez képest.
A Navigon csak maroknyi országhoz kínál élő közlekedési információt, viszont ezt a funkciót szinte kikerülhetetlenül hirdeti a használat közben.
Összefoglalva: a Navigon annak éri meg, aki több készüléken akarja használni, és a könnyű kezelhetőséget előnyben részesíti a funkciógazdagsággal szemben.
iPhone használó barátunk kommentárja: Ezek vannak iPhone-ra is,sőt van IGO Primo is (egyébként szerintem az a legjobb!!!! ;-)) én legalábbis mindet kipróbáltam, és a Primo maradt fent egyedül a telefonomon.Ezek szerint az nincs Androidra?! /Nincs/
Ti milyen navigációt használtok és mik a tapasztalataitok?
Esetleg ez a megoldás?