A rizsfőzés bonyolult tudomány. Nagymamámnak ment, nekem nem. Pedig szoktam főzni - általában ehetőt, de nem rizsből. Az soha nem jön össze, vagy odaég, vagy valami ehetetlen trutymós kulimász lesz az eredmény. A zacskós sem megoldás, azt is el tudom rontani. És akkor a mobiltelefóniában is jártas üzletláncban /Blue/ egyszer csak ott volt a gép. Rizsfőző, akciósan, "jóárasítva".
Nem volt mit tenni (enni?), hazavittem, kipróbáltam és láss csodát, az eredmény ehető lett.
A főzés megkezdése előtt - szokásaimtól eltérően - gondosan elolvastam a használati útmutatót. Viszonylag érthető is volt (nem google translate-tel készült), még az én főzési ismereteimmel is.
Közben megismerkedtem a doboz tartalmával. Főzőedény, pároló feltét, fedő, adagoló pohár (cup), keverőkanál, és hálózati csatlakozó. Már csak áram kell, meg persze rizs. Meg a tetejére, a párolóba valami, a leírás szerint szinte bármi, akár hús is, jelen esetben egy kis répa, s gyerünk. Kezdetnek ez bőven elég, és jó, ha jó lesz.
Az adagolás viszonylag egyszerű, egy főre 1 cup rizs + 1 cup víz, 10 perc párolás… 10 perc után váltás, a gép magától melegen tartásra vált, azaz leáll a főzés (nagy jó pont) - és elég vizet adtunk hozzá, nem is ég oda. A következő lépés a szabálykövető kezdő rizsfőző életében az átkeverés, majd még egy kis melegen tartás, tálalás, evés. Közben pár fotó.
Az eredmény a képen látható (már amennyire a fehér tányérban a fehér rizs látható, kár hogy nem fehér répát pároltam hozzá), szinte szemenként guruló rizs, finom, puha répa. Kimondottan ehető lett.
Ami még nagyon fontos, nem égett oda. Erre bizonyíték kivehető és könnyen tisztítható főző állaga használat után - elmosás előtt.
A rizsfőző nem egy okostelefon. Nem lehet rá alkalmazásokat tölteni, nincs GPS, WiFi és 3G sem; sőt előre beprogramozott receptek sem, viszont SIM-kártya sem kell bele. Lehet nélküle is élni, de az első napok után úgy tűnik: kellemes helyfoglaló a konyhában.
Érdeklődés esetén további közös kalandjainkról is beszámolok.
