Mivel még mindig nem igazán vagyok gépközelben, másképpen szólva kicsit el vagyok havazva, ráadásnak még jogász sem vagyok, kíváncsian figyeltem az elmúlt napokban a tervezett hírközlési törvénymódosítással kapcsolatos híreket. Eleinte azt kezdtem gondolni, csak én olvastam félre valamit, de immár egyre többen fejezik ki nemtetszésüket. 

Alighanem okkal.

Úgy tűnik, mintha a módosítás – de legalább egy részének – az igazi célja az lenne, hogy valahogy el lehessen sikálni a frekvencia árverés körüli problémákat, hibákat, másképpen jogsértéseket. A tervezet megpróbálja úgy módosítani a vonatkozó jogszabályokat, hogy csökkentse a fellebbezési lehetőségeket – a folyamat gyorsítása okán -, másrészt pedig valahogy mégis kiiktassa a képből az EU kerettörvénye által például a belföldi roaming kötelezettség kiszabásához elengedhetetlenül fontos piacelemzési folyamatot. Kétségtelen, a piacelemzés egy hosszú, időigényes folyamat, sokkal egyszerűbb a belföldi roamingot, mint kötelezettséget, egy pályázat indulási feltételei közé biggyeszteni – csak kérdés, ez mennyire felel meg az EU jognak, konkrétan a már említett távközlési keretszabályozásnak.

Közbevetve: Lelkiismeret-furdalásom van

Egy megírt, de eddig közzé nem tett önmarcangoló poszt… kicsit lejjebb!

Valószínűleg szintén eléggé véleményes (Puhl Sándorral szólva) egy olyan előírás, ami kimondja, hogy a szolgáltatókra kivetett adókat nem lehet az árakba beépíteni – de ez legalább a fogyasztóknak jó, még akkor is, ha a korábbi telefonadó bevezetés hatásait így utólag aligha védheti ki. Persze, ha tovább emelnék a telefonadó összegét..., de inkább nem adnék ötleteket.

A csekkdíj tiltása nekem speciel tetszik – soha nem értettem, a szolgáltatók miért nem inkább kedvezményekkel (cukorka) igyekeznek minket leszoktatni erről a fizetési módról, s miért erőltetik az évek óta viták kereszttüzében álló csekkdíjat (korbács)? Nem egyszerűbb azt mondani ez X Ft, de ha online fizetsz, akkor akkor X-y?

Az az előírás, miszerint egy szolgáltatást minden módon fel lehetne mondani, ahogy meg lehet kötni – kifejezetten jó, éppen itt az ideje. Nemrégiben egy ismerősöm mesélte vesszőfutását, igaz ő azt a bizonyos egészen titkos kódot nem tudja, nem találja – miközben évek óta külföldön dolgozik (mert itthon épp nem volt állása), s szeretné valahogy lemondani mobil előfizetését. De nem megy. Szóban, azonosítva, levélben, emailben… Szóval itt is van mit rendezni a viszonyokon, az nem kérdéses.

Csak az egész módosítási csomagnak ne lenne olyan a „Birodalom visszavág” szaga. 

 A cikk délutáni folytatása.

És akkor az eddig nem publikált poszt:

Lelkiismeret-furdalásom van

Lehet, hogy én (is) tehetek a frekvenciatender kudarcáról?

Ha igazak a hírek – márpedig azok - azok, akkor a bíróság két ok miatt „meszelte el” az eljárást.

Az egyik az volt, hogy már az árverés első fordulójában megengedte állami irányítás alatt álló vállalkozás indulását, jóllehet ezt egy a kiíráskor, tavaly december végéig hatályos miniszteri rendelet tiltotta. Csak a második körbe szállhatott volna be a Magyar Posta Zrt, a Magyar Villamos Művek Zrt. és a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. leánycége, az MFB Invest Zrt. konzorciuma, abban az esetben, ha az elsőben nem hirdetnek nyertest. A szóban forgó rendeletet idén januártól hatályon kívül helyezték ugyan, de a pályázóknak az eljárás teljes időtartama alatt meg kell felelniük a részvételi feltételeknek. A pályázati eljárás pedig a hirdetmény közzétételével, tavaly augusztusban indult.

A másik hiba – ami miatt picit felelősnek is érezhetem magam – az volt, hogy a hatóság kötelezte a szolgáltatókat belföldi roaming biztosítására – márpedig ilyen kötelezést a hatóság csak az úgynevezett piacelemzési eljárásokban írhat elő, egy pályázat feltételeként viszont nem vetheti ki ezt a szaknyelven szólva  „kötelezettséget”. Mármint, azt, hogy valamennyi piacon lévő szolgáltatónak belföldi roamingot kell nyújtania az új belépőnek, legyen az bárki is.

Na, ez az… s az, hogy ezt a problémát a HVG cikke „részletkérdésnek” minősíti – csak erősíti a kellemetlen érzést.

Nem szoktam a hírközlési hatóságnál töltött éveimről írni, de mi tagadás, a piacelemzések témája volt az, amivel nem sikerült a média érdeklődését felkelteni. Néha megjelentek cikkek, elsősorban a kiszabott kötelezettségekről, de magáról a folyamatról, arról hogy miért kell csinálni és hogyan - a legritkábban.

Jó, belügy, s különben is, kit érdekel?

Pedig fontos téma ez, mint a bírósági ítéletből is látszik. Még akkor is, ha a jelek szerint most a hatóság sem vette komolyan.

A piacelemzés az európai hírközlés szabályozás egyik legfontosabb eszköze. A hatóságok kötelezettségeket e folyamat eredményeképpen vethetnek ki, pusztán megérzésből, csak azért mert úgy tűnik, kellene, mert pillanatnyilag éppen jó ötletnek tűnik – NEM.

S hogy mi is az a piacelemzés?

Az NMHH oldala így fogalmaz – egyébként helyesen:

• Az NMHH az elektronikus hírközlési jogszabályokban meghatározott módon végez piacelemzést, melynek során figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat is.
• A piacelemzés során az NMHH azonosítja az érintett piacot, elemzi a piacokon fennálló versenyt, illetve annak hatékonyságát, azonosítja a jelentős piaci erő jelenlétét.Az NMHH közzéteszi a piacelemzések nyomán megszületett határozattervezeteit, majd a nemzeti konzultáció eredményeit figyelembe véve hozza meg végleges határozatait.
  • TKP megjegyzés – ha nincs jelentős piaci erejű szolgáltató, akkor a piacon versenyhelyzet van, a szolgáltatók önmagukban nem tudják befolyásolni a piac működését, hatóság pedig örülhet, nem kell beavatkozni…Ha viszont van:
• Ugyanezekben a  határozatokban a jelentős piaci erejű szolgáltatókra különféle kötelezettségeket róhat ki, egyebek mellett referencia összekapcsolási (RIO) és hurokátengedési (RUO) ajánlatok készítését, költségalapú árak alkalmazását stb.
• A referenciaajánlatok jóváhagyását, jogvitákban hozott döntéseit az NMHH szintén határozatokban rögzíti. 

Ezt az utat kellett volna végigjárni, s akkor talán ki is lehetett volna „róni” a belföldi roaming kötelezettséget.

Ami azon persze nem változtatott volna, hogy állami pályázó nem indulhatott volna.

Vagy most akkor a módosítás után mégis?

Amennyiben a poszt tetszett, kérjük kövesse a Telefonközpontot a Facebookon is! Ha úgy gondolja, írásaink mások számára is hasznosak, érdekesek lehetnek, bátran fejezze ki ezt a "like", vagy "share" gombok használatával! 

A szerzők ily módon történő etetése  elfogadott és köszönetes!