A lakásban van egy raklapnyi informatikai eszköz, tv, számítógép, okostelefon, laptop, netán tablet is. És WiFi. A tv meg vagy smart, vagy nem. Ja és van digitális videorecorder is. Mert a dvr jó. És van külső winchester, meg esetleg egy a dvr előtt beszerzett felvevő (video, vagy CD, esetleg DVD, egy újabb vinyóval). Az egyik eszközön vannak a képek, a másikon a filmek (egy része), a harmadikon más filmek, a negyediken zenék, de azok a másodikon és harmadikon is. Rendet kellene valahogy csinálni, nem? Ismerős a helyzet, ugye?
Az alábbiakban szakértő barátom Schmideg András írása,
majd néhány kérdés.
Amikor ezen blog szerzője felvetette - egy FB bejegyzés után-, hogy írjak egy bejegyzést a médiaszerverről, rövid hezitálás után igent mondtam. Azt gondoltam, ez egy egyszerű feladat, hiszen ott van pl. a Microsoftnak az operációs rendszerébe beépítve, vagy az opensource világból a MythTV. Aztán ahogy elkezdtem rendszerezni a gondolataimat és keresni a vezérfonalat (próbálnám nem saját kocka világomból bemutatni), úgy vált egyre nehezebbé a feladat. Végül eldobtam minden kicsit is műszaki megközelítést és a hétköznapok felől indultam el.
Nemrég a költözés során előkerültek a kazetták és VHS szalagok, amik már időtlen idők óta a szekrény mélyén pihentek. A CD-k csak pár éve jutottak erre a sorsra. De, miért is? A kérdésre a kényelem a válasz: szeretjük, ha bármilyen gyűjteményünk könnyen elérhető és megnézhető, meghallgatható. Ülünk a kanapén és azt szeretnénk, hogy egy gombnyomással kiválaszthassuk a hangulathoz illő zenét, vagy épp a társaságban előkerül egy West Wing idézet és nem kell a majd’ 80 db dvd között keresgélni, hanem pár mozdulattal lejátszható a kívánt epizód. De az olimpia közeledtével akár felidézhetjük az előző megnyitó képeit is.
Képek
A családban számolatlanul készülnek a fényképek, persze, mert “ingyen” van. A köztük való válogatást és rendszerezést ma már több eszköz is segíti, arcfelismerés, geotaging stb. Szóval, a képrendezés már nem több éjszakás feladat. A legjobbakat meg amúgy is gyorsan kiszűri az ember. A TV-ről már nem is beszélve, bár én már csak teniszt nézek :) Más értelmes tartalom nincs nagyon, de ha mégis, sosem abban az időben, amikor megnézném.
Ez a szép új digitális világ költözött be először a nappaliba, majd később a táskába az okostelefonok és tabletek révén. Sőt egyes függők esetében még az éjjeli szekrényen is ott van valamilyen IP címmel rendelkező eszköz.
És milyen út vezet a médiaszerverhez?
Egyre több lakásban épül ki otthoni hálózat - kábel vagy wifi -, amire aztán csatlakozik a telefon, a nyomtató, a notebook, a tablet, az internet rádió és előbb-utóbb a TV is. Lassan rájövünk, hogy jó lenne egy helyen tárolni a zenét, a fényképet, a filmeket és máris a hálózat részét képezi egy NAS is. (Ha végiggondoljuk, hogy milyen tárolási és számítási kapacitást halmozunk fel ma egy lakásban és ezt összehasonlítanánk pl. a 10 évvel ezelőtti kutatóintézeti infrastruktúrával, megdöbbennénk.) Már csak valahogy rendezni és platformsemlegessé kellene tenni a tartalmat, hogy TV-n „szlájdsóként” is meg tudjuk nézni a képeket, internet rádión hallgassuk a legújabb zenei válogatást, esetleg tableten kövessük a különböző kereskedelmi csatornák híradóit (persze reklám nélkül), vagy akár megállítsuk az épp futó műsort a tévében, hogy az EPG-ből mást is kijelöljünk felvételre.
Ha ezek a felvetések ismerős igények, akkor médiaszerver kell!
Persze vérmérséklet függvénye, hogy ki mit épít ki, vagy mit vesz igénybe, mivel a mai okos tévék korszakában nem ritka, hogy van HDD a tévében, wifi-n kapcsolódik a hálózatra és a telefonomon lévő mp3-at lejátssza vagy az adott szolgáltató olyan okos STB-t ad, ami viszonylag sok funkcióval van felvértezve, esetleg egy multimédiás notebookkal rendelkezünk. Persze ezek az előre elkészített megoldások sem rosszak, de lehet, hogy úgy döntünk, hogy mi építjük ki saját rendszerünket. Ez esetben szükségünk van egy központi szerverre, ami tárol minden tartalmat (képet, hangot, filmet), majd az okos klienseket ellátjuk megfelelő lejátszóval. A “buta” tévékhez meg mi építünk “STB”-t, ami nem a lapos tv tetejére, hanem alá vagy mögé kerül, de ez már a legkevesebb.
Választott megoldástól függetlenül az irány mindenképpen az, hogy mindent mindenen lehessen élvezni. Vannak olyan megoldások is, amelyek a felhőben való tárolást tekintik követendő iránynak. Az idő majd eldönti, hogy melyik megoldás lesz a felhasználók számára „élvezethatékony” (élvezet/költség) és a bigott jogvédők számára elfogatható. Mindenesetre ezen rendszerek használatára technikailag ma már minden adott.
Telefonközpont kérdések:
Ha valaki nem annyira kockás, miről ismer meg egy médiaszervert?
Kb mekkora beruházás kellene a rendtételhez - ha a többi kellékek zöme ott porosodik a lakásban - s mi jó médiaszervernek?
Hogyan kezdjünk hozzá a dolgok elrendezéséhez?
András azt ígéri, válaszol a kérdésekre...., de várjuk a ti hozzászólásaitokat, észrevételeiteket, kérdéseiteket is!
Szóval itt a lehetőség, ...kérdezni is, ötleteket adni, tapasztalatokat leírni, megosztani is.
