Kedden elvileg akár el is dőlhet, lesz-e most negyedik mobilszolgáltató és mi lesz Telenor, a T-Mobile, valamint a Vodafone által 2012-ben elnyert frekvenciák sorsa. A döntés a Kúria kezében van, mi pedig, amilyen gyorsan csak lehet, beszámolunk majd róla.
Hogy mi lehet holnap?
A várakozások szerint alapvetően négy forgatókönyv képzelhető el:
- Kedden nem hoz döntést a Kúria.
- A teljes NMHH eljárást helybenhagyja, mindenki használhatja az elnyert frekvenciát.
- A három piaci szereplő, illetve a negyedik szolgáltató által elnyert frekvenciák ügyét külön kezeli a Kúria – a negyedik szolgáltató győzelmével zárult eljárást megsemmisíti, azonban a három szolgáltató megtarthatja a frekvenciákat és használhatja.
- A Kúria helyben hagyja az előző bírósági döntést: azaz érvényteleníti a teljes 2011-es eljárást.
Az első esetben nyilván jön majd a folytatás…
A második és harmadik eset viszonylag tiszta helyzetet teremtene, előbb, utóbb elindulhatna a negyedik szolgáltató; illetve az utóbbi esetben nyilván hamarosan egy új pályázatra kerülne sor a megmaradó frekvenciák hasznosítására.
A legérdekesebb helyzetet egyértelműen a negyedik verzió idézné elő, hiszen, ha a Kúria érvénytelenítené az egész 2011-es eljárást, akkor a Telenor-Telekom-Vodafone triónak is vissza kellene adnia az elnyert és részben, vagy egészében használatba vett frekvenciákat.
- Ebben az esetben vélhetően az államnak nyilván (kamatostul?) vissza kell fizetnie a frekvenciákért fizetett milliárdokat.
- Kamatok nélkül a három szolgáltató esetében ez közel nettó 34 milliárd Ft, a negyedik szolgáltató befizetésével együtt 44 milliárd Ft.
- Elvileg nem kizárt, hogy valamilyen megegyezés keretében a hatóság a már befizetett összeget beszámítaná egy majdani újabb pályázatba – így azt nem kellene az államnak visszafizetnie -, s ennek fejében az új pályázatig nem kellene az elnyert frekvencia készleteket sem visszaadni, de azért egy ilyen kiinduló helyzet is érdekes helyzetet eredményezne egy új pályázatnál.
- A Telenor és a T-Mobile ezeket a frekvenciákat még igen kis mértékben használja, a Vodafone azonban szinte teljes egészében erre építette tavalyi működését, így növelte lakosság arányosan 95%-ra a mobil-szélessávú lefedettségét, erre a frekvenciára alapozva szerzett új ügyfeleket és kötött új szerződéseket. Ezeket a frekvencia hiányában nyilván nem tudná teljesíteni. Logikus lenne, ha perelne, nem is kis összegre.
Háttér, viszonylag röviden
Az NMHH 2011 őszén írt ki frekvencia árverést. Az árverésen indultak a piacon lévő szolgáltatók és további 3 cég pályázott a „negyedik” szolgáltató címére. Közülük a vietnámi Vittel és a romániai a Digi a kizárás sorsára jutott, majd a kiírás többször módosítása után 2012. január végén az NMHH bejelentette, hogy a Magyar Posta, a Magyar Villamosművek és az MFB Invest konzorciuma nyerte a negyedik frekvencia árverés vonatkozó részét és így jogot szerzett a negyedik magyarországi mobilszolgáltatás beindítására.
A későbbiekben az MPVI nevet felvevő konzorcium a potenciális riválisok kizárása után egyedül vett részt az árverésen és a minimális 10 milliárd forintos ajánlattal nyerte el a 900 Mhz-es, 1800 MHz-es és 2100 Mhz-es elemekből álló frekvencia csomag használati jogát.
A társaság ezzel a piacon lévő három szolgáltatóéhoz hasonló összetételű frekvencia csomag birtokába jutott. A szolgáltatást 2012 végén kellett volna elindítani Budapest „belvárosában” és 2014 végéig kellett volna az összes, harmincezer főnél nagyobb lélekszámú települést le kell fednie.
Az eljárás lényegi eleme volt, hogy a „jelenlegi” szolgáltatók csak akkor szállhatnak versenybe, ha vállalják, hogy a negyedik szolgáltatónak úgy nevezett belföldi roaming szolgáltatást nyújtanak.
Ezt a kényszert –némi ellenkezéssel és jogfenntartásokkal - mindhárom szolgáltató vállalta, s végül el is nyertek különböző frekvencia csomagokat. A Vodafone 15,6 milliárd forintot, a Magyar Telekom 10,9 milliárdot, a Telenor pedig 7,3 milliárd forintot fizet. A pályázat eredményeképp így összesen közel nettó 44 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, igaz ebből 10 milliárd forintot az állami cégeken keresztül maga az állam fizetett saját magának.
A végeredmény kihirdetése után gyakorlatilag azonnal elindult a fellebbezések, perek sorozata.
Az MPVI előbb megkapta a frekvencia használati engedélyt, majd a perek hatására nyáron már úgy állt a helyzet, hogy egyelőre mégsem veheti használatba az elnyert frekvenciákat. Ekkor már látható volt, hogy 2013 végére aligha indul el a negyedik szolgáltató, majd ez egészen biztonyossá vált, amikor 2012 szeptemberében a Fővárosi Törvényszék jogerősen hatályon kívül helyezte az NMHH által a frekvencia-árverésen hozott januári határozatokat.
Szeptemberben a bíróság az ítélet indoklásában kimondta, hogy az NMHH súlyos eljárási szabálytalanságokat követett el a frekvenciaárverés során.
A legfontosabb szabálytalanság talán az volt, hogy az eljárás indulásakor és még a jelentkezők nyilvántartásba vételekor is az állami tulajdonú cégeket illetően kizáró ok állt fenn, azaz a médiahatóság nyilvántartásba sem vehette volna az árverésre jelentkező konzorciumot.
A bíróság ugyanakkor a nemzeti roaming ügyében is helyt adott a szolgáltatók álláspontjának, miszerint a hatályos magyar jogszabályok szerint a Hatóság nem írhatta volna elő, hogy a meglévő szolgáltatóknak kötelező az újonnan induló mobilcég rendelkezésére bocsátani a hálózatukat. Pontosabban, nem úgy, ahogy ezt a frekvencia-árverés lebonyolítása során tették.
A piacon lévő szolgáltatók számára a hatóság indulási feltételként írta elő a nemzeti (avagy belföldi) roaming biztosítását. A hatóság ezzel azt akarta elérni – mellesleg jogosan -, hogy a leendő negyedik szolgáltató minél előbb elindulhasson, természetesen a saját (2012 végére kiépítendő) budapesti hálózata mellett országos lefedettséggel. A céllal önmagában nehéz lenne vitatkozni. Belföldi roaminggal indult 1999-ben a Vodafone és valahogy így lett volna a sikertelen 2008-as tendernél is. A probléma sokkal inkább az, hogy a hazai és az EU-s előírások szerint egy olyan kötelezettséget, mint a belföldi roaming, csak piacelemzési határozattal lehet előírni. Ilyen eljárásra azonban nem került „most” sor és ilyen határozat sem született, „csak” beépült a belföldi roaming kötelezettség a pályázati kiírásba. 1999-ben, bővel az EU-csatlakozás előtt, még egészen más volt a jogszabályi környezet, 2008-ban ez nem lett volna kötelező feladat, ugyanakkor az elbírálás során plusz pontokat ért volna egy a belföldi roamingra tett vállalás.
A szeptemberi bírósági döntést szinte minden érintett megfellebbezte és most érkeztünk el a keddi naphoz, amikor a Kúria dönt.
Hogy kedden mi történik a Kúrián, azt egyelőre még senki sem tudhatja, de az egészen biztos, hogy a Telefonközpont az első között beszámolni a döntésről.
Ha még ma olvasna a témáról, ajánljuk a Népszabadság mai cikkét