Az EU tagállamokban, valamint Svájcban, Norvégiában és Szerbiában elvégzett kutatás szerint Magyarországon a legmagasabb a mobilszolgáltatások árának adótartalma, ugyanakkor a vizsgált országok között Magyarországon a hatodik legalacsonyabbak a percdíjak, sőt ha a nettó árak alapján a negyedik legolcsóbb ország vagyunk - írja  az  AT Kearney tanulmányára hivatkozva a Népszabadság.

Magyarország és Görögország az "adó-lista" élén

A kutatás szerint 2012-ben Magyarországon az átlagos percdíjak negyven százalékát tették ki az állami elvonások, míg idén a kutatók várakozása szerint ez 35 százalékra csökken. Az AT Kearney tanácsadó cég munkatársai szerint a 40%-os legmagasabb adóterhelés, míg a 35% "csak második helyhez elég" Görögország mögött.

Átlag árak, nettó átlag és az állami elvonás

Mindkét ország komoly finanszírozási nehézségekkel nézett szembe a 2008-as pénzügyi válságot követő folyamatok miatt - írja az AT Kearney - a mobilszolgáltatások adóztatásának mértéke a dohányéhoz és az alkoholéhoz hasonlítható - vélik a szakértők.

Miközben a magyar hatóság (NMHH) a versenyt hiányolja és folyamatosan azt sugallja, hogy a mobilszolgáltatások ára idehaza sokkal magasabb, mint a fejlett európai országokban, ennek ellentmond az EU 27 országában elvégzett vizsgálat, írja a lap, hozzátéve, hogy sem az NMHH, sem pedig a számára tanulmányokat készítő Rewheel tanácsadó cég nem támaszkodik egzakt adatokra, mindössze a piacon publikusan elérhető árakra. Ezek eleve megtévesztők, hiszen minden országban más és más (de igen magas) a nem publikus tarifák - például vállalati díjcsomagok - aránya, amelyek árképzése nem hozzáférhető. A most megjelent tanulmány épp ezért nem az egyes csomagok alapján következtet az árszintre, hanem pénzügyi adatokat gyűjtött a szolgáltatóktól és az Európai Bizottságtól, így a bevétel, a forgalom és az ügyfélszám alapján számolták ki az egy percre jutó átlagos díjat.

Ez alapján Magyarországon a hatodik legalacsonyabbak a percdíjak az összehasonlított országokban, sőt ha a nettó árakat hasonlítjuk össze, akkor csak a negyedikek. Vagyis: a 9,4 eurócentes átlagos percdíjból 3,7 centet (ahogy a fenti ábra is mutatja), az áfa, a társasági- és nyereségadó, a járulékok, a különadók, frekvenciadíjak és más szabályozással kapcsolatos költségek tesznek ki.

Ami a kormányzati elvonások számszerűsített értékét illeti, Magyarország a középmezőnyben áll, Németország és Hollandia között.

Bár a fociban lennénk ott...

Ez a "telefonadó" valahogy mindig összekapcsolódik a labdarúgással.

Csehországban, Svájcban, Norvégiában, Finnországban és Ausztriában az egy percnyi díjra vetítve az elvonások alacsonyabbak, mint nálunk. A fejlett nyugati országokban egyébként az átlagos percdíj 55 százalékkal magasabb, mint térségünkben. Görögország, Írország és Svájc polgárai abszolút értelemben is a legmagasabb percdíjakat fizetik a szolgáltatásokért.

A hazai díjak EU-s összehasonlításban a harmadik harmadban helyezkednek el, mutatta ki a közelmúltban egy tanulmányában az Infrapont Kft.

Az AT Kearney tanulmánya szerint a fogyasztók által befizetett díjból az államhoz befolyó összegek nagysága egy adott egységre vetítve ahhoz mérhető, mint amennyit az alkohol- és dohányárusításból kasszíroznak az államok. Megjegyzik azonban: nemcsak a rövid távú bevételnövelés a cél az extra adóztatással, hanem a cigaretta esetében például a dohányzás csökkentése, vagy épp a fiatalok hozzáférésének korlátozása. Ugyanakkor a távközlés esetében ez kontraproduktív: a magas ár ugyanis nemcsak a fogyasztók kedvét veszi el a szolgáltatástól, s a lehetőségeket szűkíti, hanem gátolja a beruházásokat, akadályozza a gazdaság növekedését és a munkahelyteremtést is, fogalmaz elemző cég.

Magyarország, Görögország, Spanyolország, Franciaország és Szlovákia mind a rövid távú finanszírozási lehetőséget látják az iparágban, ugyanakkor, emiatt hosszú távon jelentkező negatív következményekkel kell szembenézniük -állapítja meg a kutatás két vezetője Florian Dick Graber és Jonatan Matsson. Példaként hozzák, hogy Spanyolország és Franciaország is ugyanúgy bíróság elé citáltatott a távközlési különadók ügyében, mint Magyarország. A tanulmány megállapítja: a verseny és a fizetőképesség miatt a szolgáltatók nagyon korlátozottan tudják érvényesíteni áraikban az állami elvonások növelését, ennek pedig a fejlesztések látják kárát.

Az Európai Távközlési Szolgáltatók Szövetsége (ETNO) ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőbeni fejlesztések - tehát az infrastruktúra biztosítása - érdekében meg kell találni az egyensúlyt az adóztatás és a szektor beruházásösztönzése között, mert a mobil széles sávra és a kommunikációs infrastruktúrákra már ma is olyan mértékű gazdasági aktivitás épül, amely miatt nem szabad felélni a fejlesztésre fordított összegeket. A szervezet tavaly októberi konferenciáján például Vittorio Colao a Vodafone és José María Alvarez Pallete, a Telefonica vezetője is figyelmeztetett: ha az európai adópolitika és az árszabályozás iránya nem változik, akkor a szektorba nem, vagy jóval kevesebb működő tőke fog áramlani, hiszen Ázsiában és Dél-Amerikában sokkal több pénzt lehet keresni. Vagyis, a legújabb fejlesztések ott fognak megvalósulni, az ottani gazdaságnak biztosítanak majd versenyelőnyt.

* * *

A bevétel nem minden, jól látják ezt Csehországban. Nemrég ott például leállították a 4G-aukciót, azzal az indokkal, hogy túlságosan magas összeget ajánlottak a frekvenciákért a szereplők. Az első hallásra meglepő indoklást a cseh hatóság elnöke, Pavel Dvorak azzal indokolta, hogy hiába szeretnék mihamarabb a lakosság rendelkezésére bocsátani a 4G-szolgáltatást, akár egy új piaci szereplő révén is, meg kell akadályozniuk, hogy hosszú távra fixálják a szolgáltatások magas árát, hiszen akkor a lakosság nagy része nem fér hozzá a hálózathoz. Az AT Kearney tanulmánya egyébként rámutat: az új szereplők belépése jó hatással lehet az árakra, de csak akkor, ha nem vállalnak aránytalanul magas beruházást, például hálózatépítésre.